Ezen a reggelen verőfényes napsütésben és kifejezetten kellemes időben vágtunk neki a hegyeknek. A nap fénypontja a sziget egyik legszebb túracélpontja, a Pico Grande volt.
A 1657 méter magas Pico Grande izgalmas, láncos csúcsmászása után a tengerpart felé vesszük az irányt, ahol a színes halászhajóiról és pazar hangulatáról ismert Câmara de Lobos vár ránk.
Ezen a reggelen verőfényes napsütésben és kifejezetten kellemes időben vágtunk neki a hegyeknek. A nap fénypontja a sziget egyik legszebb túracélpontja, a Pico Grande volt.
Kezdetben egy kimondottan jól kiépített, kényelmes sziklaösvényen vitt az utunk. Ahogy haladtunk előre, úgy nyílt ki előttünk a tér.
A völgyekre és a környező, csipkés ormokra nyíló kilátás annyira lenyűgöző volt, hogy folyamatosan megálltunk fényképezni; egyszerűen nem tudtunk betelni a panorámával.
A túra a vége felé vált igazán izgalmassá. A csúcs tömbjéhez közeledve egy kimondottan meredek, szuszogós emelkedő következett a füves-sziklás hegyoldalban, ami alaposan megtornáztatta a combokat.
Maga a csúcstömb egy hatalmas sziklatömb, ahová egy rögzített láncokkal és kötelekkel biztosított, rövid mászós szakaszon kellett felkapaszkodni. Ez a kis technikai részlet izgalmassá tette az utolsó métereket.
A 1657 méteres csúcsról feltáruló 360 fokos körpanoráma pedig minden fáradságot megért.
A hegyről leereszkedve Câmara de Lobos felé vettük az irányt. Ez a színes halászhajókkal teli, meredek sziklák ölelésében fekvő tengerparti kisváros igazi klasszikus Madeirán. A hangulatos, macskaköves utcákon és a kikötőben tett séta, valamint egy jó ebéd tökéletes kikapcsolódást nyújt az ide látogatóknak.
Zárásként a Miradouro e Eira do Serrado kilátópontra mentünk fel. A jóval ezer méter felett kiépített platformról félelmetes, függőleges mélység tárul az ember lába elé: közvetlenül alatta fekszik a kanyon mélyén megbújó, elszigetelt Apácák völgye
A napot egy hamisítatlan madeirai specialitással, espetadával zártuk. A babérfa nyársra húzott, fokhagymás-sós marhahúskockákat nyílt parázson sütötték tökéletesen omlósra – a fenséges illatok és a mellé tálalt ropogós sült kukoricakockák (milho frito) méltó koronát tettek a hegyi kaland végére.
